GLOBAL VILLAGE BAJSA
1751-2008
 
line decor
  VISSZA  ::  
line decor
   
 
HÍREK
 
<<< ELŐZŐ OLDAL
 
2008.03.19. szerda

Értesítés

A Topolyai és Kishegyesi Községközi Rákellenes Egyesület
                             
FELHIVÁSA

A fenti cím értesíti a nyilvánosságot , hogy előadásokat szervez  márciusban a rákellenes hónap alkalmából szerb és magyar nyelven. 

A BAJSAI HELYI KÖZÖSSÉG NAGYTERMÉBEN

2008. MÁRCIUS 19.                                         19,00 h
          keltezés                                                  időpont

Előadók:
Dr. Kanjevac Dudás Györgyi: A méhnyak rosszindulatú betegségeiről

Dr.Tóth-Isaszegi Sándor: A mell daganatos elváltozásairól.
 
2008.03.19. szerda

Forrás: Magyar Szó

Аz egykori Zákó-kastély megmentése

Egyelőre csak a falak maradnak

Idén október 24-én lesz nyolc éve annak, hogy Bajsán leégett a Zákó-kastélyként ismert épület, melyet a feltevések szerint az 1800-as évek első évtizede táján Zákó István (1810-1860), az országgyűlés Bács megyei képviselője, a szabadságharc vidékünk legmagasabb rangú tisztje építtetett. Az objektum később a Vojnich család tulajdonába került, majd pedig Wamoscher Mihály vette meg hét fia egyikének, Dezsőnek.

Az objektum tehát történelmi, de műemlékvédelmi értékeket is képvisel, és kár volna hagyni, hogy teljesen tönkremenjen. A tűz után maradt része azonban most is áll, mint akkor, nemcsak elcsúfítva a falu központját, de falomlással is veszélyeztetve az arra járókat. A helyi közösség már többször próbálkozott az épület megmentésével, de eddig sikertelenül, most azonban, mint Becskei Jánostól, a helyi közösség titkárától megtudtuk, talán eredménnyel jár mentési akciójuk.
-A Vajdasági Műemlékvédő Intézettől megkaptuk a határozatot, miszerint meg kell védeni az épület még meglévő részét, megakadályozni, hogy összedőljön. Mihelyt az idő megengedi, a keleti falat lebontjuk, majd visszaállítjuk eredeti állapotba, előtte azonban természetesen eltávolítjuk a tűz után maradt törmeléket, amit most géppel nem tudunk elvégezni. Visszaállításuk után a falakat betonkoszorúval összefogjuk, hogy megvédjük az újbóli leomlástól, az ablaknyílásokat pedig bedeszkázzuk. Így a falakon belül kapnánk egy szabad teret, amit nyári színpadnak használhatnánk. Ezzel az épület megmaradt részét is megóvnánk, és tavasztól őszig tartalommal megtölthetnénk. Egyelőre saját erőből ennyit tehetünk, másra nincs pénzünk, de pályáztunk a Szülőföld Alapnál az objektum részleges felújításához szükséges eszközökre, amiből tetőt építenénk, majd elkészítenénk a teljes felújítás részletes tervét, amit a szükséges pénz biztosítása esetén kiviteleznénk. Ezt követően az épület és környéke multifunkcionális célokat szolgálhatna, hisz köztudott, hogy hozzátartozik a park és a medence is, ami összesen mintegy 3,5 hektárnyi terület. Idei terveink között szerepel egyelőre csak a terv elkészítése, ami ugyancsak tetemes összegbe kerül, de enélkül nem tudunk komolyabb összegre pályázni.
-Az ingatlan ugyan egyelőre állami tulajdonban áll, használója a község, de ettől függetlenül meg kell védenünk. Az egykori kastélyhoz, miután állami tulajdonba került, hozzáépítettek más objektumokat is, amik ugyan nem égtek le, de a tűz óta nincsenek használatban, és ha karbantartásuk továbbra is elmarad, ugyancsak tönkremennek. Ebben az épületszárnyban kaphatnának helyet a civil szervezetek, a nyugdíjasok az idősek napközi ellátására, mellyel kapcsolatban már folyamatban vannak a megbeszélések. Ez nem igényel túl nagy befektetést, nem úgy, mint az épület fenntartása, hisz tudnivaló, hogy a civil szervezetek nem valósítanak meg jövedelmet. Idővel szeretnénk az épületet visszaállítani eredeti állapotába, amiről ugyan nincsenek pontos adataink, de a műemlékvédő intézetnek sincsenek, hisz az elmúlt több mint száz év alatt gyakran került átalakításra. Külső kinézete ismert, meg az is, hogy be volt kerítve, mert megmaradt a kerítés egy darabja, aminek alapján az is felújítható. Reméljük, a műemlékvédők, történészek bevonásával sikerül visszaállítani eredeti állapotába.

N. K

A magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulója

Hosszú évtizedek után idén harmadik alkalommal emlékeztek a bajsaiak a magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára az ortodox temetőben a Zákó-sírnál, amely a jelekből ítélve a helybeliek 1848-49-es emlékhelye lesz. A síremléket a közelmúltban a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma újíttatta fel, mert Zákó István maga is részese volt a magyar szabadságharcnak. Történelmi ismertetőt Tomik Nimród történész mondott, az általános iskola szavalói költeményekkel, a népdalkör asszonykórusa pedig dalokkal színesítette a megemlékezést. (B. S.).

 
2008.03.16. vasárnap

Forrás: Vajdaság Portál

Bajsai megemlékezés az 1848-49-es magyar szabadságharcra

 

Bajsán is méltán megemlékeztek március 15-röl, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetének napjáról.

A megemlékezést Zákó István sírjánál tartották történelemórával, valamint az ebben a korban íródót, verseket szavaltak el fiataljaink.
Hogy miért e síremléket választottuk színhelyül, a válasz a következő: mert ma, 160 év múltán, Zákó Isván az akkori honvéd hadsereg alezredeseként, aktív résztvevője volt a szabadságharcnak, méltóbb és szerényebb helyet nem is találhatnánk a megemlékezés céljául.
Feltehetőleg mások is részt vettek falunkból a forradalomban, de az ó-temető felszámolásával sajnos más adatokkal nem rendelkezünk.
A műsort az asszonykórus nyitotta meg, majd a bajsai Testvériség Egység Általános Iskola tanulói az eben a korban íródott költeményeket szavalták el: Ocsenás Tamás: Kölcsei Ferenc himnuszát, Nagy Levente: Petőfi Sándor: Nemzeti Dal című versét, Horvát Beatrix és Kokity Lilla: Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes című költeményét.
Tomik történelemtanár úr pedig rövid történelem órát tartott erről a korról, ismertette a forradalom kitörését, majd annak elfojtását.
A műsor végeztével Szuhankó Ruzsena a kézműves kör elnöke és Becskei János helyi közösség titkára megkoszorúzták a síremléket, amelyet 2005-ben a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum újított fel.
Szándékunk nemes, de megemlékezésünk szerény, mert kevesen vagyunk.
Lackó Tünde


 
2008.03.12. szerda

Forrás: Magyar Szó

Мegemlékezés a Zákó-sírnál

Március 15-én megemlékezést tartanak a magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulójáról az ortodox temetőben a Zákó-sírnál. Az alkalmi műsorban az általános iskola szavalói vesznek részt, valamint a helyi népdalkör tagjai. Történelmi ismertetőt mond Tomik Nimród történelemtanár. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. (B. S.)

Тојásfestés

Szombaton a faluház nagytermében 9-től 13 óráig az Etno Kézműveskör szervezésében hagyományos húsvéti hímestojásírást és -festést tanulhatnak az érdeklődők. Ez alkalommal a tanulóknak alkalmuk nyílik a hagyományok felelevenítésére, amivel a közelgő ünnep hangulatát emelhetik. (B. S.)

 
2008.03.11. kedd

Értesítés

Márc.15-én, szombaton 16 órakor a pravoszláv temetőben lévő Zákó síremléknél megemlékezést tartunk a magyar forradalom és szabadságharc 160. évfordulójáról. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők!

 
2008.03.07. péntek

Forrás: Magyar Szó

Az egykori bajsai vízi világ emlékezete

Valaha vízimalom volt ott, rengeteg hal úszkált, de betyárok is jártak errefelé

(Folytatás múlt pénteki számunkból)

A következő adatközlő, Bégel Pali bácsi szintén a halbőségre emlékezett. A mostani Parlag utcának csak az egyik oldalán voltak házak, és mivel a sok halat elfogyasztani nem tudták, megtisztították, kettéhasították, besózták, s kitették a napra száradni. A házak oldala fehérlett a sok haltól. A tartósításnak ez a módja ma már ismeretlen, de eleink sok fortélyt ismertek. A hús szárítása napon a juhászok körében sem volt ismeretlen, mert az elhullott birka húsát hasonló módon tartósították, s a megszáradt hús az iszákba került, onnan pedig a szolgafán lógó bográcsba, és nagyon jó ízt adott a zsíros tarhonyának, ami gyakran volt a juhászok egyszerű eledele. Legalábbis így vallott erről id. Kaszás János, aki maga is juhászkodott ezen a tájon a 19. század második felében még félnomád juhászként.
Nikolics Istvány bajsai jegyző arról tesz említést feljegyzésében, hogy a Bács-ér Bajsától Szenttamásig hat patakmalmot hajtott 1864-ben, amikor a feljegyzés készült. A bajsai patakmalom emléke még ma is él annak az utcának a nevében, amelyik a vízimalomhoz közel volt. Az idősebbek ma is Vízimalom utcának nevezik, annak ellenére, hogy az új elnevezése Vodna, amit semmiképp sem lehet vízimalomnak fordítani.
A náderdő alkalmas búvóhelynek bizonyult annak, akinek valami oknál fogva rejtőzködnie kellett. Petrás Mihály szerint betyáros csárda volt a Buszi-csárda, amely a Bács-ér egyik mellékágának mentén helyezkedett el náddal körülvéve. Ezen a tájon gyakran elrabolták a kúlai vásárra igyekvők áruját vagy pénzes zacskóját, s a nád sűrűjében a népi hiedelem szerint a török pincék bejáratáig mentek, onnan pedig földalatti folyosó vezetett egészen az Angyalbandi csárdáig, ahol sértetlenül tűntek elő a föld alól. Az esetleg nyomozó pandúrok már hűlt helyüket találták a Buszi-csárdánál. Hogy birkalopó betyárok voltak ezen a tájon is, és szoros kapcsolat alakult ki a pásztorokkal, akik az első vásárig falkájukba fogadták a lopott jószágot, arról ifjabb Kaszás János tett említést, mert tudomása szerint Rádai Gedeon, a szegedi betyárvilág felszámolója elé voltak idézve bajsai pásztorok is, de arról sohasem beszéltek, hogy ott mit kérdeztek tőlük.
Azt sem jegyezte meg a népi emlékezet, hogy meddig őrölte a bajsaiak búzáját a vízimalom, mikor kezdték a Bács-ér folyását megzabolázni, tény azonban, hogy még a 20. század 50-es éveinek végéig létezett a Musici utca mögött a Kerek-bara, ahol kicsiben, de azért jó néhány hektáron még jelen volt a vízi világ és 80-100 centi mély víz volt ősztől tavaszig. Vadkacsák, szárcsák, vízi csirkék úszkáltak itt és hallatta mély basszusát a bölömbika. A nádiveréb rigmusáról ezt a madarat mi, gyerekek csak kere-kere kíkítőnek neveztük, amely a szélben hajlongó nádszálra szállva fújta énekét. A nád is bőven termett és csónakon evezve vágták a szegényebb bajsaiak. Télen a befagyott víz jóval könnyebbé tette ezt a munkát, a csónak feleslegessé vált. A kegyelemdöfést a bajsai vízi világnak az 50-es évek végén bekövetkezett medermélyítés adta meg, melynek eredménye az lett, hogy eltűnt a Kerek-bara, s ma szántóföld van a helyén. Egy ideig azonban még élő volt a vize a pataknak, a bajsai gyerekek vígan fürödtek benne, merítőhálóval sok halat kifogtak a halhúst kedvelők. Amióta a Topolyán létesült különböző vállalatok a szennyvizet beleengedték, a patak vize fertővé vált, szennycsatorna lett. Kimúlt belőle az élet, nincs benne hal, békák sem kuruttyolnak itt tavasz tájon. Sok időnek el kell még múlnia, hogy a patak vize ismét élővé változzon, és legalább öntözésre legyen használható. Reméljük egyszer ez az idő is elérkezik, csak az embereknek kell felelősségteljesebben viszonyulniuk a természethez, mert a felelőtlenség megbosszulja magát.
Borús Sándor
 
2008.03.04. kedd

Forrás: Magyar Szó

Karbantartási munkálatok

 

Az idei évben a falu közvilágításának karbantartását az Elektromont vállalkozója, Baráth János végzi. A polgárok a közvilágítással kapcsolatos észrevételeiket a faluházban Becskei Jánosnak, a helyi közösség titkárának jelenthetik be. (B. S.)

Nők bálja

Szombaton a tűzoltóotthon nagytermében 19 órai kezdettel nőbált szervez a Donna Női Fórum. A belépődíj 150 dinár. A jó hangulatról az Azzurro együttes gondoskodik. (B. S.)

 
2008.02.29. péntek

Forrás: Vajdaság Portál

Préló - kulturális és kézműves hagyományokat ápoló rendezvény Bajsán

 

2008. február 23-án rendezték meg harmadik alkalommal a bajsai prélót, melynek célja feleleveníteni a régi népszokásokat.

A rendezvényről Jakab Lászlót a Művelődési Egyesület elnökét, a préló szülőatyját kérdeztük.
- Honnan az ötlet egy ilyen rendezvény megszervezésére?
- Őszintén magam sem tudom, csak úgy kipattan az ember agyából, de itt nem az a lényeg, hogy honnan ered az ötlet, mert, ötletek azok mindig akadnak, a megvalósításukhoz nem elegendő egy ember, ez csoportos munkát igényel, ahol mindenki kiveszi a részét. No meg persze, fő célunk életben tartani a népszokásokat. Fiataljaink nem igen emlékeznek a 40-50 évvel ezelőtti téli napokra, amikor egy-egy ilyen alkalomkor összejött a rokonság, szomszédság és kemencében sült burgonyát, sóletot, valódi házi kenyeret ettünk, kukoricát pattogtatunk, népdalokat énekeltünk.
Ahogy jött a villamosítás, a rádiót felváltotta a tévé, lassan úgy merülnek feledésbe ezek a szokások, és úgy gondoltuk, ha van érdeklődő, akkor miért ne próbálnánk meg felidézni, ha csak pár órára is a régi időket.
- Hol került megrendezésre? Mert gondolom, teret kell biztosítani ennyi embernek, és az esetleges rosszidőre is gondolni kell.
- Az első évben, a faluházban rendeztük meg, de ahogy nő a létszámunk úgy kellet helyet is váltanunk, így kerültünk az iskola udvarába és tornatermébe, ahol kiváló lehetőség volt arra, hogy bemutassuk a bajsai piacot, kocsmát, és egy mezőgazdasági udvart, valamint kiállítást is tudtunk szervezni.
- Kik vettek részt ezen a prélón?
- Szeretettel vártunk mindig mindenkit, és az érdeklődési kör is bővül, az idén többek közt voltak helybeliek, vagy is bajsaiak, ezen kívül érkeztek még: Pacsérról, Topolyáról két szervezet, Bezdánból, Bácsalmásról, Horgosról, Zomborból, Panónijáról.
Az első két évben 7-8 csapat volt jelen, az idén csaknem duplájára nőt a létszám, mert 12 csapattal tudtunk felvonulni, és minden csapatban öt résztvevő volt (3 versenyző, 2 kísérő), ami igen csak dicséretes, mint a szervezők, mint pedig a résztvevők számára.
- Megtudhatnánk valamit bővebben a préló (vendégeskedés) programjáról?
- A préló kora reggeli óráiban a részvevők fogadása volt a fő feladatunk, majd ezt követte a megnyitó, ahol köszöntöttük vendégeinket, és mivel semmit sem lehet éhgyomorral kezdeni, így könnyű kis reggelivel indítottuk a napot.
Ezután a Kadárka (borászok) szervezésében bácskai Szent György borlovagjai értékelték és díjazták a forralt borokat, ahol első helyezést a bezdániak bora érte el.
A mókásabb része a műsornak a kukoricapattogtatás, kukoricamorzsolás volt, majd a fürge ujjak versenye következett, ügyesebb asszonyaink megmutatták, hogyan kell gégetésztát készíteni, és egy kis kitérővel meglátogattuk az Etno-házat.
Ebéd előtt kultúrműsorunkat tekinthették meg, ahol a Betesda tagjai léptek fel, a bajsai fiatalok és a Bajsai ME citerazenekara és népdalköre és sor került az eredményhirdetésre.
A hagyományosan készült kalácsok bemutatásával zártuk az idei prélót.
- Elégedett az idei évben megrendezett prélóval?
- Igen, sőt a tapasztalat is azt mutatja, hogy igénylik az emberek az ilyen rendezvényeket, szeretettel veszik, ha egy kis mozgolódás történik a faluban. Az első évben megrendezett préló úgymond olyan próbaszerű volt, a másodikra már többen jelentkeztek, és az idén már több mint 250 résztvevőnk volt, és ez nagy megelégedéssel tölt el bennünket
- Gondolom segítség és támogatók nélkül, nehéz lenne egy ilyen rendezvényt kivitelezni?
- Igen és szeretnénk is megköszönni a támogatóinknak a segítséget, a bajsai helyi közösségnek, a topolyai önkormányzatnak és az összes civil szervezetnek, valamint magánszemélyeknek, és magáncégeknek.

Bajsa egy igazán mozgalmas napot élt át, egy kicsit becsempészve a régmúlt időket, megpróbálta feleleveníteni azokat a régi néphagyományokat, amelyeket talán el is felednénk, ha nem lennének közöttünk olyanok, akik nem csak a jelent és jövőt nézik, fontos számukra az is, hogy ne merüljön feledésbe, amit egykor nagyszüleinktől kaptunk.
Ápoljuk és tartsuk meg emlékeinkben ezeket, hogy egykor majd mi is tovább tudjuk adni.

Lackó Tünde


 
2008.02.29. péntek

Fórum

Bajsa Fórumán mától lehetséges regisztrálás nélkül is hozzászólni a témákhoz. Új témák nyitása viszont továbbra is csak regisztrált látogatóknak engedélyezett.

 
2008.02.29. péntek

Forrás: Magyar Szó

Az egykori bajsai vízivilág emlékezete

Valaha vízimalom is volt, rengeteg hal, és betyárok is jártak errefelé

Hol van már az az idő, amikor a Bács-ér (ma Krivaja) völgyében, Bajsa környékén zúgott a nádrengeteg, a káka, а sás sűrűjében rengeteg vízi vadmadár fészkelt, költött és nevelte fiókáit. A patakban, kanyargós ereiben, kiöntéseiben ficánkolt a hal, és annyi volt belőle, hogy a helybeliek nem győzték fogni, és a felesleges vízterületeket bérbe adták az apatini halászoknak, akik a lehalászás után kocsiszámra vitték innen a halat. Hogy ez így volt, tanúsítják egykori adatközlőim, akik már jónéhány évtizede távoztak a minden élők útján, de itthagyták az utókornak visszaemlékezéseiket, amelyeket valaha maguk is átéltek, vagy szüleik, nagyszüleik elbeszélése alapján közöltek e sorok írójával. Nem érdemtelen a nevüket is megemlíteni, hisz nekik köszönhetjük, hogy az emlékezés visszanyúlik a 19. század közepére, második felére.
A legjobb mesélő közöttük Szilágyi Mihály volt. Tanyája a Sashalom határrész tájékán helyezkedett el, a Bács-ér kiöntéseinél, ahol elbeszélése szerint olyan mély volt a víz, hogy lovakat úsztattak benne. Így sokkal könnyebb volt tisztán tartani az állatok szőrét. Azt is elmondta, hogy földjük nem messze ettől a vízterülettől terült el, és az édesapja, amikor kapálni ment, a varsát is vitte magával, lerakta, mielőtt a munkába fogott. Az édesanyjának, amikor az ebédet vitte neki, csak össze kellett szedni a varsa labirintusába tévedt halakat, és nem volt gond a másnapi ebéd.
E beszélgetés idején Misa bácsi már a faluba költözött megromlott egészségi állapota miatt, és az orvosi rendelő közelében bérelt egy szobácskát. Gyakran üldögélt a ház előtti kispadon, és beszédbe elegyedett az arra járókkal. Nekem is többször elmondta, hogy gyakran hallja a halál kutyáinak ugatását, amivel arra célzott, hogy fogyóban az élete. A múlt század hetvenes éveinek elején volt ez, amikor Misa bácsi már a kilencedik évtized éveit morzsolgatta. Ennek ellenére mesélőkedvéből nem fogyott ki. Gyakran üldögélt vele a padon Burcsár József közeli szomszéd, aki gyerekkorában szintén azon a tájon, tanyán lakott. Az maradt meg emlékezetében, hogy zord telek idején a befagyott vízfelületeken áthaladva fele akkora távolságra volt az iskola a tanyájukhoz, mint egyébként. A gyerekek szívesen rövidítették le az utat az iskolába a befagyott vízen keresztül, melyen nagyon jót lehetett csúszkálni az akkor használatos faklumpákban. A cipő akkortájt nem volt divatban, a gyerekek nyáron mezítláb, télen klumpában jártak.

(Folytatása a jövő pénteken)

Borsús Sándor


Plahi István nádazó javítja a nádtetőt /1957/

 
2008.02.28. csütörtök

Hirdetmény

A helyi közösség tanácsa  alapszabályzatának 39. szakasza valamint a  2008. január 23-án meghozott határozata értelmében

H I R D E T M É NY T
tesz közzé

vállalkozók jelentkezésére, akik a háztartási hulladék elszállítását végeznék 2008. évben  Bajsa közösség területén hetente egy alkalommal minden jelentkező háztartástól.

A megválasztott vállalkozónak szerződést kell kötnie az érdekelt háztartásokkal  a szolgáltatásról és annak megfizettetéséről.

A jelentekező vállalkozónak regisztrált vállalattal vagy vállalkozással kell redelkeznie kommunális munkák végzésére, továbbá rendelkeznie kell:
          - megfelelő járművel, munkaeszközzel,
          - megfelelő segédmunkaerővel,
          - megfelelő munkavégzési gyakorlattal.

Az ajánlatnak tartalmaznia kell a felajánlt munkafolyamat rövid leírását, megkőzelítő árajánlatot, a munka elvégzésének időpontját, az összegyűjött háztartási hulladék elhelyezésének helyét, valamint a munkafeltételeket igazoló bizonylatokat.

A hirdetvény a megjelenésétől számított 15 napig érvényes!

Az ajánlatokat a helyi közösség titkárságán kell leadni személyessen vagy postán
a Helyi közösség tanácsa címére: Zákó utca 6.

Érdeklődni lehet személyesen minden munkanapon 8-14 óráig vagy telefonon
a 721-004 számon.

Bajsán, 2008. február 21-én,

                                                                         Helyi közösség tanácsának elnöke
                                                                                              Lackovity Károly

 
KÖVETKEZŐ OLDAL >>>